Steve MargoshesA nemzetközi sikerű musical, a FAME (HÍRNÉV) szerzője. A New York-i Színművészeti Főiskola által inspirált musicalt a világ minden részén bemutatták angol, svéd, spanyol, magyar, dán, lengyel és japán nyelven.
Részletesebben »
Michael ReedMusiacal Supervision, Vokál- és táncbetétek hangszerelőjeKorunk zenéjének minden területén otthonosan mozog, legyen az szimfonikus zene, zenés színház, televízó vagy studiófelvétel. Több, mint 20 West End Show zenei rendezője, közöttük a THE PHANTOM OF THE OPERA, a BARNUM, valamint a SINGIN' IN THE RAIN c. darabok.
Részletesebben »
1974-ben Polanski visszatért Hollywoodba a Kínai negyeddel (CHINATOWN), mely Oscar-dijat nyert a legjobb eredeti forgatókönyv kategóriában, valamint 11 jelölést kapott, beleértve a legjobb kép és a legjobb rendezői kategóriát is. Miután detektív és thriller történeteivel amerikai generációknak bizonyította mesterségbeli tudását, Polanski visszatért Európába az 1976-ban készült THE TENANT (A bérlő) című filmjével. Ismét eljátszotta a főszerepet (korábban kisebb szerepeket játszott a WHAT? és a CHINATOWN című filmekben) és a forgatókönyv társírója volt. 1977-től kizárólag Európában dolgozik, Polanski következő filmje a TESS (1979), amely elnyerte a Film Akadémia díját a legjobb fényképezés, legjobb kosztüm és a legjobb művészeti rendezés kategóriában. 1986-ban készítette a PIRATES (Kalózok) című átverős kalandfilmjét, melyet a legjobb kosztüm kategóriában jelöltek Oscar-ra. Polanski következő filmje az 1988-as thriller a FANATIC (Őrület), melyben Harrison Ford oldalán, első főszerepében mutatkozott be Emmanuelle Seigner, aki később vezető szerepet játszott Polanski BITTER MOON (Keserű méz) című filmjében. 1989-ben Seigner és Polanski összeházasodtak. Következő filmje a DEATH AND THE MAIDEN (A halál és a lányka) Sigourney Weaver és Ben Kingsley főszereplésével. 1999-ben Polanskit a Francia Akadémia "Pris René Clair" életmű díjjal tüntette ki. A 2002-ben készült THE PIANIST (A zongorista) című filmje BAFTA-díj (2003) - legjobb film, BAFTA-díj (2003) - legjobb rendező, Oscar-díj (2003) - legjobb rendező, Oscar-díj (2003) - legjobb film jelölés, Cézár-díj (2003) - legjobb rendező jelölés és Cézár-díj (2002) - legjobb rendező jelölés kategóriákban szerzett elismerést. 2002-ben a Cannes-i Filmfesztiválon Aranypálma-díjat kapott. 2006-ban az Európai Filmakadémia életműdíjjal tünteti ki, amelyet a díjazott az Európai Filmdíjak átadásának estéjén, december 2-án Varsóban vesz át.
»
JIM STEINMAN Zeneszerzőként és számos világhírű sláger producereként ismert. Több mint 75 millió példányban adták el zenedarabjait az elmúlt 18 évben. A "Who is who of the Rock history/ Ki kicsoda a rock történelemben/A rock történelem nagyjai" énekelték dalait, többek között Meat Loaf, akivel első világsikere óta együtt dolgozik valamint Bonnie Tyler, Barbara Streisand, Taylor Dayne, Barry Manilow, The sisters of Mercy és végül Celine Dion. A zenék szövegének nagy része is Jim Steinman szerzeménye.Zenei stílusa, amely az opera-színház valamint az eksztatikus rock egyvelege, tette őt a "Rock Richárd Wagnerévé". Steinmanra Wagner zenéje meghatározó hatást gyakorolt, mikor 9 éves korában először hallotta. Egy New York-i rádióállomás a Ring-et sugározta 22 órás adásban és a fiú a teljes műsor alatt mozdulatlanul ült.
Jim Steinman első epikus musicalje a "The Dream Engine/Az álommotor" tanulmányai során felkeltette Joseph Papp, a híres New York-i Shakespeare Fesztivál alapítójának érdeklődését, aki legfontosabb művének bemutatását fontolgatta a Central Parkban lévő Delacorte Színházban. Ez azonban sosem válhatott valóra, mivel a hatóságok túlzottan támadónak és harsánynak ítélték a darabot egy nyilvános kulturális esemény bemutatásához. Ehelyett Papp megbízta Steinmant a "More than you deserve/Több, mint amit megérdemelsz" című musical zenéjének és szövegének megírásával, amelyet 1974-ben mutattak be először. A meghallgatások alatt találkozott Steinman először Meat Loaf-al, amelyet a Spin Magazin "A Rock történelem egyik legfontosabb talákozásaként" említett
»
JIM STEINMAN
A zenémet mindig is színházi vagy operai hangzásúnak minősítették, pedig amit a közönség ismer a munkáimból az az általános rock&roll és pop kategóriába tartozik. Ez azonban érthető, hiszen gyerekkorom óta egyenlő arányban hallgattam klasszikus és rock zenét és a kedvenc klasszikus zenei műfajom mindig is az opera volt. A kritikák közül a számomra legkedvesebb az volt, amikor a Los Angeles Time a "Rock Richard Wagnerének" nevezett. A Wagner operákkal kezdtem és látni, hallani akartam minden operát. A 60-as évek végéig rock&roll őrült voltam, de elég szerencsés is ahhoz, hogy a Metropolitan Operába járhassak. A legizgalmasabb előadások, amiket láttam: a "Tristan és Izolda" Karl Böhm vezénylésével, a The Who bemutatkozása a "Tommy"-val Amerikában és Harold Prince produkciója Sondheim "Follie"-jából és a "Sweeney Todd"-ból.
Sosem írtam egyetlen dalt sem úgy, hogy ne képzeltem volna el színházi miliőben. Mindig, minden dalhoz elképzelek egy világot, egy díszletet, a karaktereket, a cselekményt és a drámai fordulatot. Nagyon sok okom volt arra, hogy izgatott legyek a "Vámpírok Bálja" zenéjének írásakor. Láttam a filmet amikor a 60-as években megjelent. Mindig is nagy Roman Polanski rajongó voltam. Mikor Murnau "Nosferatu" című néma filmjének musical variációján dolgoztam azt gondoltam, hogy a vámpírok tökéletes témái lennének egy musicalnek vagy operának. Meg kell jegyeznem, hogy sokan azt gyanították magam is vámpír vagyok, mivel normális esetben napközben alszom. Becenevem: "A sötétség hercege". A "Vámpírok Bálja" a musicalhez való visszatérésemet mutatja 22 év után. Manapság nagyon sok ember a hagyományos musical színháztól való eltávolodást érzékeli. A sikeres musicalek mindig visszatükrözik az utca életét, de mit tükrözött vissza a "Hello Dolly!" a 60-as években? Igazából semmit. Abban az időben a musical színház semlegesítette magát a kortárs zenétől. A rock zene képes lehet arra, hogy ezt megváltoztassa.
MICHAEL KUNZE 1943. november 9-én született Prágában, Münchenben nőtt fel, ahol jogot, történelmet és filozófiát tanult. A 60-as évek végén kezdett el popdalokat írni és hamarosan Németország egyik legismertebb dalszövegírója lett. Az 1970-es években dalai Németországban, Ausztriában és Svájcban vezették a listákat. Első nemzetközi albumával ("Fly, Robin, Fly") mindkét neves amerikai listán, a Billboard-on és a Cashbox-on is listavezető volt. SILVER CONVENTION nevű együttese - amelynek Sylvester Levay zeneszerző és ő maga is tagja - volt az első német együttes, amely Grammy díjat nyert. Az Államokban elért hatalmas sikerére alapozva Michael olyan nemzetközi viszonylatban ismert neves előadóművészekkel készített albumokat, mint Julio Iglesias, Nana Mouskouri, Herbie Mann, Lulu, Gilbert Bécaud, Sister Sledge and Caterina Valente. Sikerei csúcsán egy kis pihenőt tartott a showbusiness-ben és írt egy könyvet, "Highroad to the Stake" címmel, amelyet több nyelvre lefordítottak. és a Müncheni Egyetem Jogi Karának Fakultáció díjára jelöltek 1981-ben. Az 1980-as években a musical műfaj került Michael Kunze tevékenységének középpontjába. Elsőként ő alkalmazta színpadra Andrew Lloyd Webber "Evita" című musicaljét, és ekkor kezdődött együttműködése és barátsága a legendás Brodway igazgatóval, Harold Prince-el. A színpadra alkalmazás sikere megnyitotta a kaput a modern angol-amerikai musicalek előtt a németül beszélő országokban is. Michael hírnevének köszönhető, hogy a német változat is úgy hangzik, mint maga az eredeti darab.
»
A német nyelvű országokban szövegíróként több olyan nemzetközi show sikerében volt része, mint a FOLLIES, EVITA, CATS (Macskák), A CHORUS LINE, PHANTOM OF THE OPERA (Az Operaház fantomja), COMPANY (A cég), LITTLE SHOP OF HORRORS (Rémségek kicsiny boltja), INTO THE WOODS (Be a rengetegbe), KISS OF THE SPIDER WOMAN (A pókasszony csókja), SUNSET BOULEVARD, THE HUNCHBACK OF NOTRE DAME (A Notre Dame-i toronyőr), THE LION KING (Az oroszlánkirály), AIDA és a MAMMA MIA!. Az 1990-es évektől kezdve Michael saját stílusában eredeti musicaleket kezdett írni. Az első darabja egy szabadtéri előadás volt, "HEXEN, HEXEN" (Boszorkányok) címmel. A darab 60 ezres nézőközönséget vonzott a történelmi helyre, ahol játszódott (Heilbronn, Németország). 1992 szeptemberében mutatták be Bécsben az előkelő "Theater an der Wien"-ben ELISABETH című musicaljét, amely Elisabeth, Ausztria császárnőjének életét mutatja be (zene: Sylvester Levay). A darabot majdnem 6 évig játszották Bécsben és az európai kortárs kontinentális musical színház újjászületésének nevezték. Hamarosan más országokban is bemutatták, mint pl. Japánban, Magyarországon, Svédországban, Hollandiában és Németországban. Roman Polanskival (rendező) és Jim Steinmannal (zeneszerző) együttműködve írta meg Michael első angol nyelvű szövegkönyvét és dalszövegét a Vámpírok Báljához. A német változat tomboló kritikával nyitott 1997 októberében a bécsi Raimund Színházban. A show-t 2000. március 3-án vitték át Suttgartba (Németország), ahol kultuszmusicallé vált és a jegypénztárak meghatározó darabja lett.
»
STEVE MARGOSHES a nemzetközi sikerű musical, a FAME (HÍRNÉV) szerzője. A New York-i Színművészeti Főiskola által inspirált musicalt a világ minden részén bemutatták angol, svéd, spanyol, magyar, dán, lengyel és japán nyelven. Az elmúlt öt év során Steve azon munkálkodott a FAME kitalálójával, Dávid De Silvával együtt, hogy a FAME-ből kiindulva új művek csoportját hozza létre szimfonikus zenekarra. Ezek a "könnyű klasszikus" darabok, amelyeket SYMPHONIC FAME címmel komponált és hangszerelt, három új darabot eredményeztek: egyet hegedűre, egyet zongorára és egyet trombitára. Steve színházi hangszerelőként folytatott tevékenységének eredménye a The Who's Tommy, Smoke Joe's Cafe (Leiber és Stoller dalai), Jim Steiman és Román Polanski: A Vámpírok Bálja és Elton John-Tim Rice musical-je, az Aida. Steve New York-ban született, a Juilliard Zeneiskolába járt és, ó igen, a nagymamája magyar volt.
MICHAEL REED korunk zenéjének minden területén otthonosan mozog, legyen az szimfonikus zene, zenés színház, televízó vagy stúdiófelvétel. Több, mint 20 West End Show zenei rendezője, közöttük a The Phantom of the Opera, a Barnum, a Singin' in the Rain, Joseph and The Amazaing Technicolor Dreamcoat (József és a Színes Szélesvásznú Álomkabát) valamint a Whistle Down the Wind (Fütyülj a világra) c. produkciónak. Vendégként a Royal Philharmonic, a BBC Concert Orchester és a London Symphonic Ochestra zenekarokat vezényelte. 1999-ben Vivian Ellis-díjjal tüntették ki, mely az év legjobb zeneszerzőjének járó szakmai elismerés. Első musicalje a les Enfants du paradis Warner Chappel-díjas. Bécsben és Németországban a Vámpírok bálja állandó zenei vezetője illetve a kórus és táncbetétek hangszerelője