A FILMTŐL A MUSICALIG

Polanski - mint mozirajongó- imádta az olyan filmeket melyek nagyon ijesztőek akartak lenni, de a közönség mégis sokat nevetett. Az ő horrorfilmjük - vallja Polanski- nem paródia, hanem mese, mely az emberekben kellemes módon kelt félelmet. Ezért is ábrázolták Abronsius professzort, mint egyfajta "hóval megcukrozott Albert Einsteint" s a vámpírok is, a sztereotípiáktól eltérően, gondterheltek, akárcsak te vagy én, van köztük zsidó és homoszexuális vámpír is. A gyerekes vágy a félelem után, anélkül, hogy veszélyben legyünk és ugyanakkor saját félelmünkön nevessünk - ez az, amire törekedtek. Polanski számára a hó igen fontos volt - hóban kell a cselekménynek játszódnia. "Hó, vámpír, vér, hó" mondta. Az ideális környezetet ehhez az Alpokban találta meg - egy kastély a hóban - ám mielőtt a londoni csapat Ausztriába utazott volna, elolvadt a hó! Így a Dolomitokban forgatták a külső felvételeket és a kastélyt egy stúdióban kellett felépíteni. Tegyük hozzá: Polanski a kaszkadőrmutatványait végig hóban készíttette. Később Andrew Braunsbergnek, aki Hollywood-ban Polanski partnere és producere volt, jó 20 év múlva az az ötlete támadt, hogy a filmből musical-t csináljanak. A feltétel az volt, hogy Roman Polanski maga dolgozza át a darabot színpadra és ő legyen a bemutató rendezője. Rudi Klausnitzer intendáns irányításával Michael Kuze és Jim Steinman a film képi nyelvezetéből nagyszerű zenés jeleneteket, dalokat és kórusokat alkotott. A díszleteket az Olivier díjas William Dudley , a maszkokat és jelmezeket Sue Blane és Peter Greenaway tervezték. Több mint 600 jelentkezőből állították össze a társulatot.